Egy korszak lezárult a fiam életében és bizonyos értelemben az enyémben is. A történet valójában a karrierváltás tanulságairól szól: mit adhat a gyermekvasút fegyelme, a nagyvállalat struktúrái és a független szakmai út szabadsága?
Hétvégén a fiam elballagott a Gyermekvasútról, ahol három és fél éven át a (menet)rend, fegyelem, közösség, hajnali kelések, egyenruha és a szolgálat jellemezték mindennapjait. Ezekhez természetesen szülőként sok háttérmunka is társult: logisztika, szervezés, időbeosztás, csendes jelenlét.
A végeredmény azonban mindent megért, hiszen felelősségteljes, önálló fiatalemberré vált. Szülőként ezt látni leírhatatlan élmény.
Ez alatt az idő alatt a szakmai világomat a nagyvállalati lét határozta meg. A piac és stratégia hullámzásai, szervezeti változások, átalakulások, üzleti projektek, integrációk. A biztonságot a keretek, a struktúrák és a közös szabályok adták. Emellett elengedhetetlen volt a rugalmasság és az adaptációs képesség is, amelyek mindig közel álltak hozzám. Ezek összessége tartotta össze a rendszert és benne bennünket is.
Most azonban mindkettőnk számára új szakasz kezdődött. Ő a gimnáziumban folytatja útját, én pedig a független szakmai életben. Itt számomra már más a dinamika: nincsenek külső védőhálók, nekem kell megtartanom saját magamat a változások közepette.
Elsőre úgy tűnhet, hogy három világ, három tanító:
– a gyermekvasút rendje és fegyelme,
– a nagyvállalat keretei és struktúrái,
– a független szakmai lét szabadsága és bizonytalansága.
Mégis végül mind ugyanarra tanítanak:
Vagy a szabályok tartanak meg minket, vagy mi magunk tartjuk meg önmagunkat.
Ez a felismerés számomra túlmutat a szülői élményen vagy a karrierállomásokon.
A márkaépítésben is ugyanez a törvény működik. Szükség van a rendre és a következetességre, hogy hitelesek maradjunk, de kell a szabadság és a rugalmasság is, hogy reagálni tudjunk a változásokra.
A The Fox Voice márkával pontosan ezt keresem: hogyan lehet a hangban és a történetekben egyszerre megmutatni a stabilitást és a szabadságot.