Az előző posztom után kapott privát üzenetek elgondolkodtattak és voltak, amelyekre őszintén nem számítottam.
Valaki elmesélte, hogy hatásomra felébredt benne a vágy, hogy olyan munkát végezzen, ami valóban értéket teremt, az emberiség javát szolgálva, de visszatartja az ismeretlentől való félelem és – ne hallgassuk el – a családfenntartói szerep súlya.
Más arról írt, hogy ráébresztettem arra, hogy eljött számára az idő, hogy megbékéljen a saját hangjával, amit eddig nem szeretetett és inkább elnyomott magában.
Mindkét belső küzdelem számomra is ismerős. Korábban sokáig inkább a biztonságot választottam, elnyomva a belső hangomat.
Azóta elindítottam a saját márkámat: kölcsönadom a hangomat az üzleti világnak és a kultúrának, miközben inspirációval is szeretnék kapcsolódni hozzátok.
Nelson Mandela szavaival zárnám:
„I learned that courage was not the absence of fear, but the triumph over it.”
(Megtanultam, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése.)
Hamarosan további gondolatokkal jövök a hangok erejéről és hatásáról.
Addig is örömmel tölt el, hogy többekben elindítottam valamit, és megszólalt bennetek is a (belső) hang.