Anyukám hőn szeretett, gondosan kitalált e-mail címe, a lánykori nevének fordításából lett favago@…, mára már Ázsiában is ismert, csak ő nem tud többé belépni. Van neki egy Apple tabletje és egy Windows-os gépe. Okostelefonja egyelőre nincs, eddig úgy éreztem, az talán már sok lenne neki.
Időnként újra el kell magyaráznom, hogy a FaceTime csak az egyikre van letöltve, a másikon hiába keresi. Néha be tud stresszelni azon, hogy eltűnt a Messenger ikonja (pedig csak lapozni kellene az oldalak között), vagy elfelejti a jelszavait, és már a sokadik Facebook-fiókot regisztrálja.
Telefonon szokott segítséget kérni, és ilyenkor minden türelmemre szükség van. Érzi, hogy sokadjára kérdezi meg ugyanazt, ettől egyre feszültebb lesz, és egy spirálba kerül: minél jobban izgul, annál kevésbé érti, amit mondok.
Aztán rájöttem, hogy a szóhasználatommal van baj. Elmondhatom akár húszszor is, ha nem az ő nyelvén beszélek, nem fogja megérteni.A „tappelj az ikonra”, „keresd meg az AppStore-ban”, vagy „a másik appban is van videocall funkció” számára idegen nyelv.
A technikai tudás önmagában kevés ahhoz, hogy jól tudjunk segíteni. A türelmes hang sokszor többet ér bármilyen magyarázatnál. A fenti példa nemcsak az én családom története. Mint ahogy az idősebb generáció digitális bevonása sem (csak) technológiai kérdés.
És talán mindannyiunkban ott van a felelősség, hogy át tudjuk-e adni a tudást anélkül, hogy szégyenérzetet ébresztenénk.
Mert minden „nem találom” és „nem működik” mögött ott van egy kimondatlan félelem:
„Mi van, ha lemaradok? Mi van, ha nem tudok kapcsolódni az unokámhoz?”
És ettől megszakad az ember szíve.
Az idősebb generáció digitális lemaradása összetett és nem képességbeli hiány, hanem inkább:
- Beszélünk-e az ő nyelvükön?
- Elkerülhetik-e általunk a félelmet és a szégyenérzetet?
- Van-e türelmünk sokadjára is elmagyarázni?
És amikor sikerül?! Akkor végre nézheti a család fotóit, megoszthatja az ismerőseivel, vagy videochaten láthatja az unokákat, és az örömük és megnyugvásuk mindent megér.
A technológia akkor értékes, ha hidat képez, nem falat. Ehhez sokszor csak egy türelmes, érthető hangra van szükség.
Ez a felismerés hívta életre bennem a Caring Voice-t. Azt a meggyőződést, hogy a megfelelő és türelmes hang képes oldani a digitális szorongást és visszaadni a(z ön)bizalmat.
Mert a hang képes összekötni generációkat is, és néha épp ez adja vissza a kapcsolat örömét.
Fotó: A figyelmesség apró gesztusai építik a hidakat. Forrás: Saját.