Minden bátorságomat össze kellett szednem ahhoz, hogy el merjek kezdeni beszélni a gondolataimról. De muszáj volt, mert ha nem mutatom meg magamat, akkor nem ismernek meg.
Egy szakmai oldalon közzétettem a The Fox Voice eredettörténetét és utána hetek teltek el, mire újra újra megszólaltam. A blogra írtam, illetve időnként a Facebookra is posztoltam.
A szakmai oldalon viszont sokáig nem mertem előmerészkedni a gondolataimmal, pedig tele vagyok velük. Néha túl is csordulnak. ilyenkor el kell mennem futni, hogy „megfésüljem” őket.
Futás közben, amikor flowba kerülök, vagy a csendben születnek a legjobb gondolataim. Például amikor 5 km után, félúton kiülök a tópartra, elmajszolom a jutalomfalat vegán Magnumomat és közben nézem a nyugodt víztükröt.
Legutóbb egy ilyen futásról visszaérkezve összeszedtem magamat, billentyűzetet ragadtam és leírtam az első mondataimat arról, hogy a hang(om) nem csak munkaeszköz, de híd is. Jöttek a gondolatok egymás után, és ezúttal tényleg posztoltam a szakmai oldalon.
Utána viszont rögtön bekúszott a kétség a fejembe, hogy mi van, ha senkit nem érdekel? Mi van, ha nem tudnak hozzám kapcsolódni?
De kitartottam és nem töröltem a posztot.
Aztán elindultak a visszajelzések privát és nyilvános formában is. A szakmai oldal élénkebben kapcsolódott be a visszajelzésekbe, mint a Facebokon, valószínűleg a nagyvállalati háttér, a karrierváltás és az oda vezető út miatt (is).
Az egyik privát üzenetben valaki ezt írta, szó szerint idézem: „A posztod többször megnéztem, mert nagyon megfogott a gondolat, hogy a csekkeket a szakmai életemből tudom feladni.”
Az ő életében a „hang” hosszú ideje a tortakészítés. Attól fél, hogy ha főállásban, „nagyüzemi” keretek között foglalkozna az álmával, az megölné a kreativitását. Vagy lehet, hogy eljutna a kiégésig ugyanúgy, mint bárhol máshol.
A The Fox Voice-stílusban így hangzik a kérdés, amelyre én sem tudom a választ, de érzem, hogy valid:
„Hogyan őrizzük meg a hangunk hitelességét, amikor az „termékké” válik?”
Azaz hogyan marad meg az alkotás öröme, amikor már számla is jár hozzá? Hogyan nem válik az álom börtönné?
A válasz összetett, mert a kérdés sem csak vagy-vagy irányú.
Van, amikor a szakmai hangom vezet, ami precíz, hatékony, eredményorientált.
Van, amikor az autentikus hangom kap teret, amikor értékről beszélek, amikor hidat építek márkák és közönségük között.
Van, amikor a The Fox Voice-on túl Kovács Ági vagyok, mint üzletviteli tanácsadó.
Valamikor csak simán Ági.
Ezek összehangolása és egyensúlyba hozása lehet az egyik kulcs.
Visszautalva az első mondataimra, megnyugodtam és motiváló, hogy a mondanivalóm egyre többek gondolatát kelti fel, kapcsolódnak, elgondolkodnak, inspirálódnak, nagyon köszönöm a visszajelzéseket!
Adódik a kérdés a poszt zárásához:
Ti mikor csodálkoztatok rá, hogy a mondanivalótok másokat is megérint?
És hogyan őrzitek meg az örömöt abban, amiből éltek?
A blogon ugyan nincs kommentmező, de ha magatokban fogalmazzátok meg a válaszokat, az is értéket teremthet.