A hangomat hosszú évekig nagyvállalati környezetben használtam; komplex üzleti projekteket vezettem, all-staff meetingeket moderáltam, felsővezetők előtt prezentáltam. Szerettem. Jó voltam benne.
És egyszer csak jött a felismerés! Használhatjuk a hangunkat évtizedeken, vagy akár egy életen keresztül is anélkül, hogy valaha tényleg meghallanánk.
A hang használata vállalati környezetben funkcionális: eredmények bemutatása, folyamatok irányítása, stakeholder-egyeztetések stb.
A saját hangunkat megtalálni viszont egészen más, az (a) csendben történik. Ha odafigyelünk, a csendben meghallhatjuk a belső hangunkat és legmélyebb gondolatainkat.
A vállalati világ fegyelemre, stratégiára, komplex problémamegoldásra tanított. Így utólag visszanézve, ezek voltak a felkészülés évei. Nem vesztegettem el őket, hálás vagyok értük és büszke vagyok rá, különösen a magas összefüggéskezelési képességemre.
Az írásaimra változatos privát visszajelzéseket szoktam kapni, amelyeknek nagyon örülök.
Legutóbb valaki az Allee-ban említette meg, hogy inspirálóan hatok rá, és komolyan elgondolkodott azon, hogy régi álma, a zene felé forduljon, miközben megtartja a gazdasági énjét is.
Ismerős ez a küzdelem. Én is hosszú ideig inkább a biztonságot választottam.
Aztán rájöttem!
A szakmai hangom kifizeti a számlákat, az autentikus hangom viszont hidat épít. Emberek, álmok és új történetek között.
A kérdés, amit érdemes magunknak feltenni, hogy a hangunkat most még csak használjuk, vagy már megtaláltuk?
Ahogy egy korábbi blogposztomban is írtam; a csend nem csupán a külső hangok hiánya, hanem életünk aktív tanítója és formálója. Ha megengedjük magunknak, hogy meghalljuk a csend tanítását, új erővel és tisztánlátással, önazonosan folytathatjuk utunkat.