Más érzés egy multinacionális céget képviselni és egészen más egyedül képviselni önmagadat egy 300 ezres könyvvásáron.
Október 15-én volt volt az első napom Frankfurtban, ahol egyszerűen csak én voltam, nem „Kovács Ági a multitól”.
Az nem okozott nehézséget, hogy egyedül érkeztem. A nemzetközi közeg pedig kifejezetten ismerős, nagyon szeretem, inspiráló terep számomra.
Nem véletlen az sem, hogy az Ausztrál / Új-Zélandi utamról visszaérkezve döntöttem el végleg (2025. áprilisban), hogy másra vágyom szakmailag.
A corporate jelenléthez szokott énemnek ez most mégis más volt. Az első órákban csak sétáltam a csarnokokban és a standok között. Figyeltem, próbáltam ráhangolódni a légkörre, összeszedni a gondolataimat.
Idő kellett ahhoz, hogy átváltsak és azonosulni tudjak azzal, hogy már nem egy szervezet üzenetét viszem, hanem a sajátomat. Nincs előre megírt narratíva vagy intiner, sem corporate keretrendszer, mint kvázi komfortzóna.
Aztán a kávézónál megtört a jég. Leült mellém néhány ember, beszélgetni kezdtünk. Láttam az érdeklődést a tekintetükben, névjegyeket cseréltünk, és onnantól könnyebben ment.
„In the middle of difficulty lies opportunity.”
/Albert Einstein/
Mire a Hall 6.0-ba értem, eltűnt belőlem a bizonytalanság. Ott már nem figyeltem magamat, bele tudtam olvadni a helyzetekbe. Kérdeztem, válaszoltam, élveztem.
A megbeszélt találkozóm is remekül sikerült, és bízom benne, hogy néhány spontán egyeztetésből is lesz későbbi együttműködés.
Reggel felébredve állt össze a kép. Amikor önmagadat képviseled, minden kérdés személyes(ebb) lesz. Minden válasz rólad is szól, nem csak arról, amiről beszélsz.