Vannak történetek, amelyek már nem maradhatnak csendben, különösen azoké a férfiaké nem, akikről azt hisszük, hogy ismerjük őket, de valójában nem halljuk őket igazán.
A Frankfurti Könyvvásár után egy új szakmai és személyes mérföldkőhöz érkeztem. Hivatalosan is megszereztem egy olyan könyv magyar fordítási és kiadási jogait, amely a férfiak belső küzdelmeiről, az érzelmi sebezhetőségről és a kapcsolatok minőségéről szól.
Utólag visszagondolva lehet, hogy a könyv nem véletlenül szólított meg október közepén Frankfurtban, hanem mert édesapám miatt dolgom van ezzel a témával.
Ahogy sétáltam a standok között, hívogatott, levettem, és elkezdtem olvasni. Először „csak” meg akartam venni magamnak, de mivel a vásár első napjai a szakmai résztvevőké, ez a példány nem volt eladó. A szándékomból viszont további beszélgetés indult, és a könyvvásárlásról szépen lassan átterelődött a téma a jogok megvásárlására.
Amikor hazaértem, már várt a külföldi kiadó vezetőjétől a follow-up levél, és elindultak a többkörös egyeztetések. A hivatalos megállapodás pedig a napokban született meg.
A téma nem új az életemben. De csak mostanra érett meg bennem annyira, hogy hangosan is beszéljek róla. 19 év kellett hozzá.
Az apukám sok mindent csendben hordozott magában. Gyakran meg nem értettnek érezte magát, elszigetelve élte meg az érzéseit. A csendje egyre inkább fallá emelkedett, amin nem láttunk át, és egy idő után már ő maga sem. A története tragikusan ért véget.
Bennem azóta is ott van a kérdés; mi lett volna, ha hamarabb, többet és bátrabban beszélünk erről a családban, és persze elsősorban a szüleim egymás között?
Sok férfi nem kér segítséget. Nem tudják, vagy nem támogatta őket senki abban, hogyan lehet sebezhetőnek lenni anélkül, hogy összeomolna körülöttük a világ. Kívülről működnek, teljesítenek, „egyben tartják” az életüket, belül viszont gyakran magányosak, feszültek, és nem tudják, hogyan beszéljenek arról, ami bennük zajlik.
Ezért vállaltam el a könyv magyar kiadását.
Úgy hiszem, hogy a kapcsolataink minőségét nem csak az határozza meg, amit kimondunk, hanem az is, amit nem merünk vagy nem tudunk kimondani.
„A sebezhetőség nem győzelem vagy vereség, hanem az a bátorság, hogy megjelenünk és látszódunk akkor is, amikor egyáltalán nincs kontrollunk a kimenetel felett.” /Brené Brown/
Mi számít igazán? Talán az, hogy ne maradjunk egyedül a saját történeteinkkel. Akár férfiként, akár nőként olvasod ezeket a sorokat.
Ha szeretnéd megosztani velem a témához kapcsolódó gondolataidat, örömmel olvasom a hello@thefoxvoice.com címen.
Fotó: Kovács Ági, 2018. Fertő-tó, Magyarország