A fordító felelőssége egyensúlyt találni a kultúra, a szándék és a nyelv között.
A legutóbbi blogbejegyzésemben arról írtam, miért vállaltam el egy olyan könyv magyar kiadását, amely a férfiak belső küzdelmeiről, érzelmi sebezhetőségéről és a kapcsolódásról szól. A téma számomra szakmai vállalás és személyes érintettségű ügy is.
Most a következő, kevésbé látványos, de legalább ennyire fontos fázisban vagyok, a fordításban.
Sokan úgy képzelik, hogy a fordítás pusztán a szavak cseréje. A valóság természetesen ennél jóval összetettebb. Gyakran előfordul, hogy egy szövegnek több, egymással egyenértékű megoldása is létezik. A fordításelmélet ezeket különböző ekvivalencia-típusokként írja le.
A fordító ilyenkor a forrásnyelv szerkezete és a célnyelvi normák között egyensúlyoz.
Eközben a szöveget nemcsak nyelvileg, hanem kulturálisan is be kell illesztenie a célnyelvi közegbe, egyfajta kultúraközi közvetítőként.
Ennek hátterében az az etikai alapelv áll, hogy az írói szándék, a hangnem és a jelentés a lehető legnagyobb mértékben megmaradjon.
A mai rövid videó arról a felelősségről szól, ami a fordító kezében van, amikor egy történetet át kell vezetnie egyik nyelvből a másikba úgy, hogy közben ne veszítsen a lényegéből, és ne változzon meg az a belső igazság, ami miatt a szöveg megszületett.
Időnként meg fogok osztani a munkafolyamatból és a háttérből is részleteket, gondolkodást, amelyek elvezetnek a kész könyvig.
Köszönöm, hogy velem tartotok az úton.