Az egyensúly mostanában sokszor előjön nálam, a fordításban, a láthatóságban, és a kapcsolódásban is.
A minap a Fülöp-szigeteki partnereimet megkérdeztem, hogy szerintük mi tartja össze a közösségeiket.
„Let them shine”. Ez a három szó volt a válaszuk.
Megfogott a gondolat olyannyira, hogy hetekig, és igazából most is, sokszor gondolkodom el rajta.
Az utazásaim során feltűnt, hogy Ázsiában az emberek másképp viszonyulnak egymáshoz. Kevesebb az önérvényesítés, nagyobb a figyelem a kooperációra és a másik kibontakozására.
Amikor pedig a szingapúri beszélgetőpartnereknek említettem meg ezt a észrevételemet, lelkesen bólogattak, majd hozzátették, hogy szerintük a fejlődés és haladás titka a humble, az alázatos hozzáállás. Nem gyengeségnek vagy háttérbe húzódásnak értelmezik, hanem tudatos választásnak.
Európában és itt Magyarországon is inkább az önérvényesítés kultúrája terjed. Kell a personal brand, a láthatóság és a jelenlét. Ezt értem, magam is küzdök e téren, erről már írtam korábban. Valahol azonban az egyensúlyt is érdemes lenne megtalálni, hogy az ne vesszen el.
Az alázatot sokan összetévesztik a gyengeséggel. Pedig az alázat nem azt jelenti, hogy nem lehet nagynak lenni vagy naggyá válni. Azt jelenti, hogy nem kell ehhez kicsivé tenni másokat vagy átlépni másokon.
Let them shine. A Fülöp-szigeteki partnerem mondatát nem tudom kiverni a fejemből.
Hagyd, hogy ragyogjanak. Milyen más lenne a világ, a közösségeink, vagy akár a munkahelyeink, ha ez lenne az alapértelmezett beállítás.
Forrás: a posztot eredetileg a Linkedinen publikáltam 2026.02.18-án.
Fotó: Bangkok, Thaiföld, 2024. október.