A kritikus gondolkodás többnyire elvont fogalomként jelenik meg a többség számára. Pedig azzal a pillanattal indul, amikor az olvasott szöveg belső képeket indít el bennünk.
Olvasás mint belső képalkotás
Gyerekkoromban, ha olvastam és elképzeltem a főhős környezetét, a történetben automatikusan a saját házunk, a környék, a szántóföld, vagy éppen a közeli murvás buszmegállónk jelent meg a lelki szemeim előtt. Történettől függően ez bármelyik helyszínre igaz volt. Anno többször elgondolkodtam, mi ennek az oka, de gyerekfejjel még nem jöttem rá.
Felnőttként persze logikus, hiszen egyfajta belső mozi (belső képek és hangok) indul el, ahogy a történet elkezd tovább dolgozni bennünk.
Azaz miután a szavak és kifejezések eljutnak a tudatunkig, a képzeletünk belső képeket hoz létre a cselekmény körül, amit a fantáziánk további (számunkra ismert vagy ismeretlen) részletekkel egészít ki. (1)
Ez a folyamat erősíti a kritikus gondolkodást. (2)
Mit látszik ebből az egyetemi gyakorlatban?
A cikkvázlat elkészülte után felhívtam Dr. Guld Ádám médiakutatót, hogy megkérdezzem, mit lát a téma kapcsán az egyetemi gyakorlatban.
Megerősítette, hogy a rendszeresen olvasó hallgatók látványos előnyre tesznek szert a nem olvasó társaikkal szemben: kiemelkedően jól fogalmaznak, képesek új fogalmakat behozni, stabil interiorizált tudás birtokában vannak, és kritikai gondolkodásuk erős.
Az olvasásban nem az a fontos, hogy megtanuljuk, miről szól egy történet és utólag is emlékezzünk rá. A már említett belső képalkotás a lényeges, pontosabban, hogy a szöveg elkezdjen dolgozni bennünk.
Gyakran beszélgetünk erről a kamasz fiammal. Másfél éves kora óta igyekszem olvasóvá nevelni. Vekerdy Tamás olvasólétráját követtük, a böngészőktől kezdve az én-, állat- és népmeséken át egészen a közösen felolvasott regényekig. Most mégsem olvas. Kamasz. Bízom benne, hogy tényleg csak átmeneti időszakról van szó.
Sokszor mondom a fiamnak is, hogy idővel az olvasás gyakorlata és a kritikus gondolkodás együtt olyan kompetenciát fejlesztenek, amely megtanít észrevenni, ha törik az érvelés.
Ádám szerint ennek az ellenkezője is jól látszik az egyetemi térben; a hallgatók gondolkodásra adott erőfeszítése kezd kiveszni, miközben a logikus érvelési és szóbeli szövegalkotási képességük is romlik.
Az olvasás gyakorlatával erősödő kritikus gondolkodás révén viszont fel tudjuk fedezni, ha az előzményekből nem lehet egyértelműen következtetést levonni (összefüggéstelen vagy inkonzisztens a tartalom), vagy ha a mondatoknak nincs súlya, mondanivalója.
Amikor a szöveg már nem indít el semmit
Mostanában viszont többször csalódtam az olvasásaim során. Hiába olvastam, nem indult el bennem semmilyen belső kép. Mintha üres sorokon mentem volna át. Felmerült bennem, hogy nem figyelek oda eléggé, vagy túl fáradt vagyok az olvasáshoz. Először komolyan ezt hittem.
Aztán felismertem az összefüggést (ha úgy tetszik, a mintát), hogy ha olvasás közben a szavak csak peregnek előttem, de nem indítják el bennem a belső képeket és gondolatokat, akkor valószínűleg generált szövegbe futhattam. (3)
Ádám meglátása ebben is rendkívül érdekes volt. Szerinte egy generált szöveg gyakran semmitmondó, nagy a „habverés” körülötte, és a listázásokról, a túltolt buzzwordökről is egyértelműen felismerhető. A technológia fejlődésével másfél-két év múlva lehet, hogy már alkalmas lesz arra, hogy ne lehessen felismerni. Véleménye szerint a generált szövegben eredeti gondolat és az újítás nem tud benne lenni, és az igazán személyes hangra sem képes. Mindenképpen edukációt és tudatosítást lát szükségesnek.
Megkérdeztem a meglátását arról is, hogyan változik a hallgatók gondolkodása az AI hatására. Mesélt a Bevezetés a populáris kultúrába című órájáról, ami rendszeresen egy brainstorming feladattal indul. Elhangzik egy szó, amelyhez a hallgatóknak egy saját történetet kell(ene) hozzákapcsolniuk. Körülbelül 1,5 éve egyre többen reflexszerűen a telefonjukhoz nyúlnak az AI használata miatt, ahelyett, hogy megpróbálnák saját asszociációból elindítani a gondolatot. Ahogy Ádám fogalmazott:
„Ijesztő látni, amikor a hallgató ledobja magáról annak a felelősségét, hogy gondolkodjon”.
Amit a hallgatók szeretnének, azaz a rövid távú befektetés és maximális haszon, stratégiai szempontból nem célravezető. Persze nincs új a nap alatt, ez a korábbi évtizedekben is jellemző volt a hallgatókra, viszont a tét azóta emelkedett.
Az olvasásra visszatérve, ha definiálni szeretnénk a folyamatát, olyan, mintha az értelmünk párbeszéde lenne egy írott szöveggel.
Ez a diskurzus a belső hangunk, aminek megőrzése (ennek igényével és képességével együtt) napjainkban különösen fontos. (4)
AI mint eszköz vagy mankó
A digitális világban a tét még nagyobb. Ádám azt is elmondta, hogy az internet tele van tanulmányokkal és cikkekkel, amelyeket már AI generált, ezzel viszont az egyszerűsödés és sablonosodás irányába tartunk. Sőt, egy idő után loop alakulhat ki, amikor az AI által generált szövegekből születnek újabb AI által generált szövegek. Ez ellentartó erő ahhoz képest, amerre a technológia fejlődik.
Az AI viszont meglepően hasznos is lehet: kreatív célokra, brainstormingra, ötletbörzére, gondolatok struktúrába öntésére kifejezetten jól használható. Itt is a folyamat a lényeg, hiszen (ahogy Ádám kiemeli) maga az AI nem adja meg a megoldást, viszont kvázi brainstorming-társként vele és általa jól lehet gondolkodni, ötleteket validálni vagy éppen elvetni. Így az ember önmagától jön rá a megoldásra. Tapasztalata szerint erre a célra a hallgatók kisebb része használja az AI-t, többségük a követelmények gyors teljesítésére.
Egyetemi szinten az AI egy másik, szintén jó felhasználási területe, a tudományos asszisztens. Gyakorlatilag viszont sajnos nem csak erre használják, így a tudományos nyelviség romlása is tapasztalható. A tudományosságban az innováció így nem tud megjelenni (az AI és a szellemi kényelem együttes hatása miatt).
A megoldást (egyetemi szinten) a kritikus felhasználói attitűdök erősítésében, s részben a digitalizáció túlszaladásától való visszalépésben, a lassításban látja. Az elmúlt 2,5 év negatív hatása már a hallgatói eredményekben is tükröződik. Az AI hatására az önálló esszéírás esetében és a szóbeli szövegalkotás kapcsán is gondok adódhatnak, illetve problémát okozhat a logikus érvelés is. Emiatt több helyen visszatértek az analóg számonkéréshez.
Mindez azonban túlmutat az oktatási módszertanon. A tét az, hogy meg tudjuk-e őrizni azt a belső szellemi munkát, amelyből az önálló gondolat, az érvelés és a megértés születik.
A kritikus gondolkodás nem egyik napról a másikra tűnik el, hanem akkor, amikor már nem akarunk saját erőből elindítani egy gondolatot, vagy nem kísérjük végig az útján.
Ha az olvasás képessége háttérbe szorul, nem csak kevesebbet olvasunk majd, de szegényebb lesz a belső párbeszédünk, és vele együtt csökken az a képességünk is, hogy önállóan gondolkodjunk.
Maradjunk olvasók és próbáljuk a gyermekeinket is olvasóvá nevelni.
Köszönöm a beszélgetést és szakmai észrevételeket Dr. Guld Ádám médiakutatónak.
A cikk szerzője: Kovács Ágnes Erika
Dátum: 2026.03.09.
Fotó: Személyes, 2018. január. (A fotó közléséhez gyermekem hozzájárult.)
Szakirodalmi források
A cikk megírása után szakirodalmi forrásokat kerestem, hogy ellenőrizzem, a személyes megfigyeléseimnek van-e tudományos háttere, Perplexity-lekérdezés alapján ld. alább:
(1) Olvasás mint aktív folyamat: A kognitív pszichológia (pl. Keith Stanovich „matthew-effekt” modellje, 1986) szerint az olvasás nem passzív dekódolás, hanem interaktív párbeszéd, amelyben a szöveg aktiválja a meglévő sémákat (mentális modelleket), ami belső képeket, asszociációkat indít el.
(2) Kritikus gondolkodás előfeltétele: Louise Rosenblatt tranzakciós olvasás-elmélete (1978) és későbbi meta-analízisek (pl. National Reading Panel, 2000) mutatják, hogy az aktív feldolgozás (képek gyártása, érvelés ellenőrzése) javítja a logikai következtetést és a gyenge argumentumok felismerését. Például ha egy szövegben alacsony a koherencia (nincs súly), az agy default mode network-je (DMN) kevésbé aktiválódik, ami unalmat vagy elutasítást okoz (Smallwood et al., 2013, Trends in Cognitive Sciences)
(3) Generált szövegek felismerése: AI-generált szövegek gyakran hiányolják a „tapadást”, mert statisztikai mintákon alapulnak, nem mély szemantikus struktúrán. Tanulmányok (pl. MIT kutatás, 2023, arXiv) kimutatták, hogy emberek intuitívan érzékelik: AI-szövegek kisebb burstiness-t (gondolati „robbanásokat”) és kevesebb szubjektív „súlyt” keltenek, amit EEG-mérések is alátámasztanak (kevesebb theta-hullám aktivitás belső képalkotásnál)
(4) Digitális világ kontextusa: A belső hang megőrzése kulcsfontosságú, mert a gyors scrollolás (TikTok-szerű tartalmak) csökkenti a sustained attention-t (Wilhelm et al., 2019, PNAS), így a kritikus gondolkodás atrofizálódik. Az olvasás edzi vissza.